PMP (Pest Megyei Piros) 2012.Március 17.
A legutóbbi túránk ismét a Pest Megyei Piros túraútvonalon vezetett. Kihasználva a négynapos ünnepet és megfelelve az általunk készített éves túratervnek, ezúttal a Gyömrő és Péteri közötti távolságot gyűrtük le.
Az odautazásunk nem volt zökkenőmentes, mivel a vonatunk késve érkezett a Nyugati pályaudvarra, ezért lekéstük a csatlakozásunkat. Szerencse, hogy van a túratársak között MÁV alkalmazott, így azonnal ráöntöttük a társasággal kapcsolatos összes panaszunkat, amit egyébként Béla meglepően jól bírt…
A túrát ugyan egy órás késéssel kezdtük, de mint ha misem történt volna, a gyömrői vasútállomás melletti restiben kezdtünk a frissítéssel, no meg a pecsételéssel. A hely már ismerős volt, mivel az előző szakaszt itt fejeztük be. Majd’ el felejtem, itt csatlakozott hozzánk két másik túratársunk is, így tizenketten vágtunk neki a 14 km-nek.
Az első szakasz Gyömrő utcáin vezet. Kellemes, szépen rendezett központtal rendelkező kisvárossal ismerkedtünk a gyaloglás során. A túra egyik legszebb látnivalója is Gyömrőhöz kapcsolódik: a klasszicista stílusban épült Teleki kastély. Az épület sajnos csak kívülről tekinthető meg, mivel zárt gyermekintézmény működik benne. A látvány igazán impozáns, képeket láthatnak róla a galériában. Több érdekességgel és látnivalóval találkozhatunk még a városban, például van helytörténeti gyűjtemény, római kori kőhíd, tófürdő és egyebek, de ezek megtekintésére több idő szükséges, mint amennyi a magunk fajta gyalogos túrázónak megadatik. A látnivalókról részletes leírás található Gyömrő város honlapján.
Még a városban elhaladtuk egy régi artézi kút mellett, amely 1926 óta ad kiváló vizet.
A települést elhagyva egy kis állatkertet is láthattunk, majd nekivágtunk a Péteri felé vezető útnak.
Nagyon kellemes időjárási körülmények között, igazi kiránduló időben és jó hangulatú társasággal róttuk a kilométereket. Örömmel állapítottuk meg, hogy az útjelzések jó állapotban vannak és megfelelően tájékoztatnak az útirányról, ezért a térképet csak kevés esetben használtuk.
Könnyű és nem túl hosszú gyaloglás után érkeztünk meg Péteribe. A település már az 1200-as évek óta létezik, az érdeklődők részletesen olvashatnak róla a falu internetes oldalán. Nagy sajnálatomra az előzetes telefonos megkeresésem ellenére sem tudtuk megtekinteni a helytörténeti gyűjteményt, még rendezés alatt áll. Sajnos nem ez az első eset, hogy egy helyi múzeumot zárva találunk, annak ellenére, hogy az adott település honlapján megtekintésre ajánlják…
A frissítés és a pecsételés után következett a túra legnehezebb szakasza. Tudniillik Péteri és az ő vasúti megállóhelye között két és fél kilométer távolság van. Na, már most, ha vonattal szeretnénk hazautazni, akkor ki kell sétálni az állomásra. Teszem hozzá: a túra útvonala is ezt követeli meg. Szóval nekifeszültünk az utolsó szakasznak, de mivel az előző frissítés kicsit hosszabbra nyúlt és túlságosan ellazultunk, ezért nem volt könnyű az a pár méter…
Örömmel jelentem, hogy túl vagyunk a Pest Megyei Piros túraútvonal felén. Többünknek már látótávolsága került a Pest Megye Turistája kitüntető cím.
Ja, és nagy örömünkre Hanyattka is velünk tartott!
A túráinkon továbbra is mindenkit szeretettel várunk!
„Gyalogolni jó.”
Dinka Péter
Képek a galériában
