Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis
euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.
Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan.
Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem,
suscipit in posuere in, interdum non magna.
Második alkalommal készültünk a Duna-parton a menyhalfogásra. December 30-án. Horváth Tibor és Somogyi István két –két szerelékkel készült neki a horgászatnak. Mi segítőként a háttérmunkákat végeztük el. Gondos terep kiválasztás után némi szögeléssel sikerült egy állványzatot összehozni a tűz fölé, és megkezdhettük a horgász délután legfontosabb műveletét végrehajtani. Nevezetesen a bor pontos adagolását a bográcsba, (persze hígítással).
Cukoradagolás, némi fahéj és néhány szegfűszeg beleszórása után jött a kóstolgatás. Természetesen tél és hideg miatt indításként és az ízlelő bimbók beindítása miatt jófajta házi pálinkával kezdtünk. Közben azért csak úgy ízesítésként narancs darabok is kerültek a bográcsba. Tovább →
A 2012. év első (számozás szerint: „nulladik”) túrájára hívlak benneteket, ami igazából csupán egy erős séta.
Szervezett formában az idén januárban jártunk először a Csörög és Vácduka közötti hegyen.
Ezzel a túrával több célunk is volt. Elkezdtünk építeni egy túrázni szerető csapatot és megtettük az első közös kilométereket, valamint elkezdtük ledolgozni az ünnepek alatt felszedett túlsúlyt. Végül, de nem utolsó sorban, hagyományt szerettünk volna teremteni ezzel a téli sétával.
A természetet és a sportot kedvelők hogyan is köszönthetnék másként az újévet, mint a szabadban, egy hegy tetején, a hóban hűtött pezsgővel?
Szóval hajrá! Mindenkit szeretettel várok a túrán.
A boldogságérzetet növeli, ha pezsgőt és poharat hoztok magatokkal.
Ez egy tipikus példa arra, hogy egy étel minőségét, fontosságát, jelentőségét nem az alapanyagok sokfélesége, ára, díszítése adja, hanem maga az esemény amin elfogyasztják.
Már hagyomány a CISZÉ-nél, hogy év végén összejövünk egy jó kis beszélgetésre, borozgatásra és megesszük a szorgos kezek által összeállított zsíros kenyeret lila hagymával.
Nincs ennél jobb étel, akárki meglátja illetve gondolja!
Egy másik megjelenési kötelezettségem miatt késtem egy kicsit. Amikor a Közösségi Ház kapujába értem már kintről érezni lehetett a lila hagyma fenséges illatát. Siettem is, hogy nekem is maradjon.
Nem maradtam éhen , jutott bőven a későn érkezőknek is. Már javában folyt a beszélgetés.
Az ifjú Túrázó csoport filmvetítésén vissza lehetett emlékezni a közös élményekre. Hasonlóan élvezte a társaság a Sleiner Béla és Sinka Zsuzsa fotóiból, videóiból készült összeállítást is.
Jöttek a meglepetések:
– Minden tagunk kapott egy CD-t az 5.éves születésnapunkra készült történeti összeállításból.
– Érkezett egy hatalmas torta is, ami nélkülözhetetlen egy szülinapról.
Persze közben zajlott a beszélgetés, vidám visszaemlékezés, egymás tréfás cukkolása. Jelen volt a „Kistesók” , a Vackorosok képviselője is!
Jó ez így! Beszélgetni jó, úgyis egyre kevesebbet beszélgetünk. Ez egyfajta feltöltődés a következő év munkálataira, jó csapatépítő esemény.
Inkább zsíros kenyeret eszem lila hagymával jó hangulatban, mint libamájat olyan körben, ahol alig várom, hogy vége legyen.
Boldog Karácsonyt, Sikeres Újévet minden kedves CISZE tagnak és szimpatizánsnak!
Még megbecsülni sem érdemes, hogy hány és hány sződligeti ház, épület tervezését, kiviteli felügyeletét végezte. Hány és hány sződligeti lakótársunknak adott építészeti és kivitelezési tanácsot csak úgy – mert vallotta, hogy csak szép környezetben, rendezett közegben tud az ember nyugodtan élni és maradandót alkotni. Szó szerint is és a valóságban is csak a szakmájának (hivatásának) élt. Környezetét mindig jó tanácsokkal látta el, nyugodt viselkedésével példát mutatott nemcsak a szakmabelieknek, hanem az egyszerű gondolkodású embereknek is. Foglalkozásából adódóan rohanó életet élt, de mindig volt ideje kicsit megállni. Imádta a természetet, főleg az állatokat. Volt is mindig valamilyen állat a ház körül, de a madarak voltak a kedvencei. Hányszor felhívott, és elmondta mit látott és mit hallott a kertben a madarakkal kapcsolatban. Persze, mint minden lokálpatrióta Ő is bekapcsolódott az önkormányzati munkába. Sokáig a fejlesztési bizottság külsős tagjaként együtt dolgozhattam vele. Számtalan önkormányzati beruházás, fejlesztés kapcsán mondta el véleményét, adott tanácsot. Nagyon sokszor úgynevezett helyszínbejárást csináltunk a településen, illetve a település körül, és mesélt tősgyökeres sződligetiként azokról a helyekről, ahol Ő élt, vagy amikről neki is meséltek a szintén köztiszteletben álló szülők. Talán elég, ha csupán három munkáját említem meg. Az egyik az Árpád park kialakítása, a másik a sződligeti parókia tervezése, és kivitelezésének végig kisérése. Harmadik a sződligeti malomról készített tanulmánya, amelynek a célja az volt, hogy a Malom országos műemléki védettséget kapjon. 2000-ben a Sződligeti Önkormányzat „Sződligetért Emlékplakett” kitüntetésben részesítette. Sok munkájáról lehetne szólni, de sok félbe szakadt, mert 2011. december 15-én 62 éves korában eltávozott közülünk. Őrökre megmarad emlékezetünkben.
2011. december 10-én nyolc bátor túrázó vágott neki a Pest megyei piros túra soron következő szakaszának. A kijelölt útszakasz a Gödöllő-Isaszeg távolságot jelentette, és mintegy 15 km gyaloglást foglalt magába. Gödöllőig személygépkocsikkal tettük meg a távot. Gödöllőről gyalog a „hegyeken, völgyeken át” értünk Isaszegre. Sajnos Isaszegen a múzeumot szabadság miatt zárva találtuk, de ez nem szegte kedvünket. Jó hangulatban vonatra szálltunk és elvonatoztunk Gödöllőig, majd kocsikba ültünk és vissza Sződligetre.
Egyesületünk (CISZE) december 3-án adománygyűjtést rendezett. Felhívásunkra sok sződligeti lakótársunk szedte össze a saját magának már nem kellő, de másnak még használható dolgokat. Nagy örömünkre – az internet adta lehetőséget kihasználva – Vácról is kaptunk adományt. A nap folyamán összejött mintegy 35 zsák ruha, mintegy 10 karton doboz könyv, 1 zsáknyi játék és volt adományozó, aki élelmiszert hozott. Sőt 2 db íróasztalt is kaptunk.
Egyesületünk nagy tisztelettel megköszöni minden lakótárunknak az adományokat. Remélhetőleg ezekkel sikerül néhány család háztartásához hatékonyan hozzájárulnunk.
Az összegyűlt adományok a Gondozási Központ dolgozóinak segítségével jutnak el a megfelelő helyekre. Ezúton is köszönjük a központ dolgozóinak munkáját. Az adományozóknak és az adományozottaknak, valamint minden olvasónknak kívánunk békés boldog karácsonyt!
Második alkalommal készültünk a Duna-parton a menyhalfogásra. December 30-án. Horváth Tibor és Somogyi István két –két szerelékkel készült neki a horgászatnak. Mi segítőként a háttérmunkákat végeztük el. Gondos terep kiválasztás után némi szögeléssel sikerült egy állványzatot összehozni a tűz fölé, és megkezdhettük a horgász délután legfontosabb műveletét végrehajtani. Nevezetesen a bor pontos adagolását a bográcsba, (persze hígítással).
Komment szekció zárva 