Sződliget és Göd között, a Sződ Rákos-patak két oldalán Pest megyére, de talán az országra nézve is egyedülálló terület található. Az M2 autóút és a vasútvonal közé szorítva, alig megkötött homokdombok találhatók nyílt homokpusztai gyepfoltokkal és zárt homoki gyepekkel tarkítva. Hazánkban hasonló területek a Duna-Tisza közi hátságon, a Nyírségben, Belső Somogyban és a Kis-Alföldön vannak. Budapest környékén ezek az élőhelyek még jellemzőek voltak a múlt század elején, de a főváros fejlődése, az agglomerációs területek bővülése miatt nagy részük megszűnt. A Duna parti települések terjeszkedésük révén szinte már egyesültek a fővárossal, a régebben „haszontalannak” vélt száraz homokgyepeket beépítették. A Pesti sík homokdombjai a váci Naszály-hegyig húzódva egyedi növény- és állatvilágot rejtettek, ebből a természeti értékből szinte egyedüliként maradt meg Sződliget határában a Debegió-hegy és környéke. Nehéz megközelíthetősége révén szerencsére még nem parcellázták fel és nem építették be. Mára kiderülhet, hogy ez az egyetlen megmaradt homoki sztyeprét társulás Budapesttől északra.
A homokgyepi élőhelyek mellett, azzal egységes összefüggő biotópot alkotva, értékes kiszáradó kékperjés láprét található. A nedves területek igen fontosak a homoki gyep fennmaradása szempontjából, hiszen a lehulló csapadék gyorsan beszivárog a homokba, így a növényzet vízellátását a mellette lévő nedves rétek biztosítják. A víz párolgása egyedi mikroklímát hoz létre, ezek kiszáradása a homoki gyep pusztulásához, degradációjához vezet. A területen már megjelentek bizonyos kedvezőtlen folyamatok, de ezek még visszafordíthatatlan károkat nem okoztak.

Tovább →