/Egy őrült gondolatai, útban a zárt osztály felé/
Nemrég kezembe került egy német prospektus, ami a Berlini Fal történetét, építését, lebontását, annak körülményeit, tanulságait taglalta.
E szörnyű monstrum megépítése –annak idején- felháborította az egész világot, illetve legyünk tárgyilagosak, voltak nem is kevesen, akik örültek létrejöttének.
Persze ma már szinte mindenki elítéli, még azok is, akik akkor lelkesen támogatták.
Ilyenek vagyunk mi emberek!
Amiért én most ezt a témát felhozom, az egészen más. Azt állítom, hogy nekünk magyaroknak itt Magyarországon, sőt mondhatnám mindenütt, ahol magyarok élnek most is van egy „FALUNK” Ez egy virtuális fal, de , hogy elválaszt az biztos!
Én már nagyon unom, hogy végül is minden társas esemény, legyen az közéleti, faluközösségi, baráti- társaságbeli, családi, arról szól kimondva, kimondatlanul, közvetlenül, vagy közvetve, hogy ki hova „tartozik”, a FAL melyik oldalán áll. A sajtóról nem is beszélve!
Természetesen mindenki meg van győződve arról , hogy ő bizony a jó oldalon áll. Aki nem ott áll, ahol ő, annak biztosan „át van mosva az agya”! A merészebbek , eltökéltebbek még azt sem tartják lehetetlennek, hogy a FAL másik oldalán lehet, hogy nincs is semmi, az nem is létezik.
Persze a magyar virtus nem „kismiska”. Mi a FAL két oldalán több kicsi újabb falacskákat építettünk. Ezek azt jelképezik, hogy ugyan a FAL bizonyos oldalán állunk, de azért mégiscsak kisebb nagyobb mértékben mások vagyunk. Ami összeköti a FAL bizonyos- azonos oldalán álló- de kicsi belső falakkal elválasztott magyarokat az a közös ellenség, aki a FAL másik oldalán tartózkodik és természetesen több kicsi fallal /nevezzük paravánnak, nehogy összetévesszük a FAL-lal/ az is megosztott. Mi egy falépítő nemzet vagyunk.
Kész őrület!
Mennyivel logikusabb volt a kínai Nagy Fal, ami északról védte az összes kínait a közös ellenséggel /mongolok/ szemben. Még ma sem bontották le, sőt jogosan büszkék rá. Jelképezte egy nagy nemzet összefogását egy külső, nem belső ellenséggel szemben. Pedig ők is annak idején háborúztak házon belül is tisztességesen, de képesek voltak egy közös cél érdekében egy adott történelmi pillanatban ÖSSZEFOGNI. No ez az, ami nekünk magyaroknak eddig történelmünk során nagyon ritkán sikerült. De talán egyszer esetleg sikerülhetne is?!
Arra gondoltam, hogy felmászok a virtuális FAL tetejére és harsogva kiáltom:
EMBEREK!!! FEJEZZÜK BE A FALAK ÉPÍTÉSÉT ÉS INKÁBB BONTSUK LE ŐKET!!!
Végig gondoltam, hogy mi lenne ennek a látszólag őrült lépésnek az eredménye, hatása:/néhány variáció/
1/ Valamelyik oldalról/lehet, hogy mindkettőről/ rögtön lelőnének.
2/ Mit hablatyól ez az őrült ott odafent? Ez nem tudja mit beszél! Nekem az a jó, ha minél több fal épül, minél magasabbra. Ők az okai mindennek, akik a másik oldalon vannak! Különben is a falépítés az egy biznisz és ebben én érdekelt vagyok, főleg ha én szállítom a téglát.
3/ Ide figyelj te nagyon hülye: ha majd azt csinálják a másik oldalon amit én jónak tartok, akkor lesz itt összefogás és együttműködés! A feltételeket, szabályokat én határozom meg! Utána tárgyalhatunk.
4/ Ja, ez csak a Somogyi, akit az orvosok már évek óta kezelnek naivitás ellen, de teljesen reménytelen eset. Jobb, ha megmarad a zongoránál. Az a FAL mindkét oldalán elfogadható./A cikk szerzője amatőr zongorista és ha felkérik szívesen muzsikál mindkét oldal hallgatóinak./ Még főzhet is néha, csak ne beszéljen ilyen hülyeségeket!
5/ Tulajdonképpen lehet, hogy igaza van, de jobb ha csöndben maradok, abból nem lesz baj.
6/ Nem is érdekel az egész! Azt sem tudom, melyik oldalon vagyok?!
Inkább nyitni kellene egy kaput, ahol oda vissza tudok közlekedni, ahogy a pillanatnyi érdekeim kívánják.
Több variáció most nem jut eszembe, pedig biztos, hogy van.
Én pedig belátom jobb,ha befejezem az ordibálást ha egyáltalán életben maradok. Azért titokban reménykedem, hogy a FAL mindkét oldalán azért lesznek, akik gondolkodni kezdenek és nemcsak a szívükhöz oly közel álló FŐFALÉPÍTŐKRE figyelnek.
Az igazi csoda az lenne, ha többen lennének azok, akik a FAL lebontásán és nem a magasításán dolgoznának. Például ütnének egy iciri-piciri lyukat a falba és átkukucskálnának, mi is történik odaát. Tulajdonképpen miért is gondolják úgy ahogy? Megpróbálnák egymást első lépésben megérteni, majd értelmes párbeszédet folytatnának az álláspontok közelítésének szándékával egyenrangú félként. Később esetleg arról is szó lehetne, hogy jó-jó, legyen fal, de elég ha kisebb, alacsonyabb és átlátható, nem félelemgerjesztő. Az egyáltalán nem baj, ha a vélemények különbözőek, talán ez biztosítja a helyes út megtalálását, ha létezik egyáltalán helyes út. Valahol hallottam, hogy két ember között legrövidebb út egy kedves mosoly! Ez biztos igaz és ráadásul működik is a gyakorlatban. No de ha fal van közöttünk, akkor a mosoly helyett inkább a szidalmazás, rágalmazás, feljelentés, bizalmatlanság, anyázás a jellemző.
Én tényleg naiv őrült vagyok, abba is hagyom, mert útban van értem a mentő.
Megköszönném, ha minél többen elmondanák véleményüket. A zárt osztályon is tudom olvasni a CISZE honlapját: WWW.CISZE.HU
Majd azt mondom az ápoló orvosnak, hogy a csatatérről kaptam hadijelentést, mert én vagyok Bonaparte Napóleon. Ez a fentiek alapján hihető is.
Sződliget, 2011.03.14.
Bonaparte Napóleon /más néven: Somogyi István, de ennek így nincs semmi értelme./
