Ha valaki kemencét épít, célja van vele. Nyilván arra gondol, milyen sok kenyeret, lángost, rétest és egyéb finomságokat fog sütni benne.
Így voltam ezzel én is. Akkor még nem számoltam azzal, hogy a kemencézés nagyon sok időt igényel. Szerencsére sok munkám
van és egyáltalán nem használom sokszor a kemencét. Az egész folyamatot /dagasztás, begyújtás, kelesztés,
bevetés, kíváncsi várakozás az eredményre,viszont nagyon kedvelem és már tudom is egy kicsit. Olyan kenyeret nem tudok sütni, mint
egykor nagyanyám, de igyekszem megközelíteni azt. A legjobban azt szeretem, hogy ez szinte mindig egy társasággal, csapattal együtt történik. Valójában én ezt szeretem, beszélgetni közben, kortyolgatni , élvezni mások társaságát.
Örömmel fogadtam Gyuri Atya felkérését, hogy a „Vidám Lurkók” tagjainak mutassam be, hogyan készül a kenyér.
Ha már begyújtja az ember a kemencét akkor igyekszik azt telepakolni mindenféle finomsággal.
Segítségem is volt, hisz a gyerekek , sőt még az Atya is gyúrták a tésztát, dagasztották a kenyeret, töltötték a túrós batyut.
Barátaim Papp István, Légrádi Ica, Nagy Gábor, Demeterné Marika és természetesen feleségem segítettek, hogy minden sikerüljön.
Egy jó slambuc is került az asztalra a kenyér és batyu mellé.
A gyerekek élvezettel szemlélték a kenyérsütés folyamatát, illetve vettek részt a munkálatokban. Persze volt idő, amikor Pajti
kutyámmal játszani nagyobb élvezet volt számukra, a labda is előkerült, de hát ez így természetes.
A képek a galériában mindent elmesélnek.
Örülök, hogy segíthettem.
Sződliget, 2013.08.03.
Somogyi István
