Ismerősök, barátok vagy egyszerűen csak sződligeti lakótársainkkal történt beszélgetések során az utóbbi időben szinte egyre többször elhangzott kérdés a hallottad szóval kezdődik. Aztán sajnos ma már hétköznapinak mondott szóval, esemény leírásával folytatódik . Mégpedig ide is, oda is betörtek, besurrantak és a kerékpártól kezdve a gyerek táskán át, aktatáskát , iratot kisebb-nagyobb értéktárgyat, ékszert és „természetesen” pénzt vittek el.
Szerencsére, egyenlőre személyt érintő erőszak nem történt, vagy nem tudunk róla. Mégis úgy gondolom az egyik legszörnyűbb esemény, amikor valaki ki egész életében tisztességesen éli életét, beosztással él gondos és körültekintő munkával gyarapodik akkor ilyen semmirekellő élőlény áldozatává válik. Belegondolni is szörnyű, hogy egy ilyen besurranásos akciónál például mi történik, ha szembetalálkozik a besurranó a lakóval. De talán még szörnyűbb, ha ez a találkozás egy gyermek és egy besurranó, betörő között történik.. Bár hallottunk most is olyan esetről mikor a tulajdonos megkérdezte a váratlanul felbukkanó „vendégtől” mit keres itt? Szerencsére itt gyors távozás lett a kérdés eredménye. Tudom, minden házhoz vagy minden utcasarokra nem lehet rendőrt állítani. Tisztába vagyok avval is, hogy kamerás, térfigyelő rendszer sem old meg mindent. De nagyobb körültekintéssel, odafigyeléssel, technikai megoldásokkal csökkenteni lehetne a riasztó hírek számát. Néhány éve volt szerződés az önkormányzat és a polgárőrség között, sőt az ünnepek közeledtével külön megállapodással biztosítva lett a sűrűbb járőrözés is. Aztán persze mondjuk, ha a sződligeti rendőr ügyelet mindig elérhető lenne, az sem lenne baj és az csak segítene a gondok kezelésében, ha a hetek óta sötétségbe burkolódzó úgynevezett barackosi részen rendbe lenne téve a közvilágítás. Most, hogy közeledik a szeretet ünnepe, figyeljünk oda embertársainkra, környezetünkre, hogy az ünnep a valóban ünnep legyen mindenki számára.
Papp István