Még megbecsülni sem érdemes, hogy hány és hány sződligeti ház, épület tervezését, kiviteli felügyeletét végezte. Hány és hány sződligeti lakótársunknak adott építészeti és kivitelezési tanácsot csak úgy – mert vallotta, hogy csak szép környezetben, rendezett közegben tud az ember nyugodtan élni és maradandót alkotni. Szó szerint is és a valóságban is csak a szakmájának (hivatásának) élt. Környezetét mindig jó tanácsokkal látta el, nyugodt viselkedésével példát mutatott nemcsak a szakmabelieknek, hanem az egyszerű gondolkodású embereknek is. Foglalkozásából adódóan rohanó életet élt, de mindig volt ideje kicsit megállni. Imádta a természetet, főleg az állatokat. Volt is mindig valamilyen állat a ház körül, de a madarak voltak a kedvencei. Hányszor felhívott, és elmondta mit látott és mit hallott a kertben a madarakkal kapcsolatban. Persze, mint minden lokálpatrióta Ő is bekapcsolódott az önkormányzati munkába. Sokáig a fejlesztési bizottság külsős tagjaként együtt dolgozhattam vele. Számtalan önkormányzati beruházás, fejlesztés kapcsán mondta el véleményét, adott tanácsot. Nagyon sokszor úgynevezett helyszínbejárást csináltunk a településen, illetve a település körül, és mesélt tősgyökeres sződligetiként azokról a helyekről, ahol Ő élt, vagy amikről neki is meséltek a szintén köztiszteletben álló szülők. Talán elég, ha csupán három munkáját említem meg. Az egyik az Árpád park kialakítása, a másik a sződligeti parókia tervezése, és kivitelezésének végig kisérése. Harmadik a sződligeti malomról készített tanulmánya, amelynek a célja az volt, hogy a Malom országos műemléki védettséget kapjon. 2000-ben a Sződligeti Önkormányzat „Sződligetért Emlékplakett” kitüntetésben részesítette. Sok munkájáról lehetne szólni, de sok félbe szakadt, mert 2011. december 15-én 62 éves korában eltávozott közülünk. Őrökre megmarad emlékezetünkben.
Papp István |