Természetjáró társaságunk legutóbbi túrájára a dél-Börzsöny néhány magaslati pontját választottuk célként. Gyönyörű panorámában lehetett része annak, aki vállalta a kellemes, néhol kicsit nagyobb erőkifejtést igénylő útvonal bejárását. Az időjárás kegyes volt hozzánk, igazi kiránduló idő kerekedett a túrára, melynek gyalogos részét Kóspallagon kezdtük meg.
A szép, erdőkkel körülvett települést a 18. században behívott szlovák és német telepesek leszármazottai lakják, napjainkban alig nyolcszázan.
A megérkezés után azonnal a tervezett első pihenő, az Érsek-tisztás felé vettük az irányt. Az enyhe emelkedőn jó tempóban, szép őszi erdőben meneteltünk a sárga jelzésen. Az Érsek-forrásnál csalódás ért bennünket, mert a nagy szárazság miatt – sok társával együtt – ez a forrás is elapadt, éppen csak szivárog.
A tervezett pihenő után az első komoly emelkedőt a Nagy-Sas hegy jelentette, a maga 609 m-es magasságával. Itt még csak ízelítőt kaptunk a szépségekből, amelyek vártak ránk a nap folyamán.
Kilátás a Nagy-Sas hegyről
Csupán néhány métert kellett megtenni a következő, kevéssel alacsonyabban fekvő kilátópontig, ahol teljesebb panorámában lehetett részünk. Nehezen tudtunk betelni a látnivalóval, nem volt könnyű az indulás.
A távolban még a Mátra vonulatai is felfedezhetőek
A kényelmes lejtmenet újabb kilátóhelyre vezetett, a Sós-hegyre. A Dunakanyarról elénk táruló kép egyszerűen leírhatatlan. A figyelmes szemlélő számára, hála a viszonylag tiszta időnek, még a Mátra vonulatai is feltűntek.
Mivel a sok látnivalótól már kezdett szédülni a csapat, ezért Márianosztra felé vettük az irányt, ahová a déli, hosszabb pihenőt terveztük. Bizony jól esett az elfogyasztott ebéd, a fröccsről nem is beszélve.
Márianosztrát 1352-ben említi először oklevél, akkor még Nostre-ként. Ekkor adományozott Nagy Lajos király területet és építőanyagot kolostor, illetve a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, kegytemplom építésére. A kolostort a pálosok alapították, mely az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. A török időkben a falu elnéptelenedett, később szlovák, magyar és német lakossággal települt újra. Napjainkban lakóinak száma alig több, mint kilencszáz fő. A rendház épületében jelenleg börtön működik. A település legfontosabb látványosságait az előző túráink során már láttuk, ezért most nem terveztünk nézelődős megállást – bár a falu közepén hívogató volt a helytörténeti gyűjtemény… Talán majd legközelebb!
Előttünk volt még a nap utolsó hegycsúcsa, amely komoly kihívás elé állította a túrázókat.
Elhagyva a falut, egy széles, jól járható földúton, enyhe emelkedéssel közelítettünk aznapi utolsó kihívónk, a 479 méter magas Nagy-Galla felé, ami egy, a környezetéből látványosan kiemelkedő, megkövesedett tűzhányó.
A Nagy-Galla a Sós-hegyről
A távolban már látszik a Nagy-Galla
A gyakorlott turista erről már tudja, hogy felkapaszkodva a hegy tetejére, nem mindennapi élményben lesz része. De a látványért bizony meg kellett dolgoznunk, mivel Márianosztráról 230 méter szintkülönbséget leküzdve juthattunk fel az áhított csúcsra.
Nehéz leírni azt a látványt, ami a szemünk elé tárult a hegy tetejéről. Erre szokták mondani: ezt látni kell! Az ilyen élményért érdemes túrázni, szuszogva, izzadva küszködni az emelkedőn, hogy aztán betelni se tudjunk az elénk táruló látvánnyal. Nyugati irányban nagyjából Nyergesújfaluig, keleti irányban, a Naszály mögött és a Cserhát felett elkukucskálva, egészen a Mátráig tárul a szemünk elé a táj. Lényegében a teljes Dunakanyar látható, Esztergomtól egészen Sződligetig, mögötte pedig a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatai. Ennek ellenére nem a legismertebb turista célpont a Börzsöny dél-nyugati részén álló Nagy-Galla, pedig a csúcsáról fantasztikus a kilátás, igazán megéri a fáradságot.
Kilátás a Nagy-Galla tetejéről. A világosabb folt a Duna, mögötte a Pilis.
A hosszú pecekig tartó ámulat és bámészkodás után hol erősebb, hol enyhébb lejtmenetben egészen Letkésig gyalogoltunk, hogy az aznapi huszadik kilométer megtételével befejezzük a remek túrát.
(dp)
