A Sződligeti Túrázók Köre túrázói a szeptemberi nyárban újabb kerékpártúrán vettek részt. Ezúttal Esztergomot választottuk úti célnak, aminek több oka is van.
Az egyik ok a túratársak kérése volt, mely szerint az eddigiekhez képest rövidebb utat is tegyünk, ami kb. 30-40 km kerekezést jelent. A másik ok egy határozott cél volt: a Vízügyi Múzeum megtekintése.
Azok, akik velem járnak túrázni, már tudják, hogy az én túráimon mindig szerepel valamilyen kulturális látnivaló felkeresése. Nem volt ez másként ezúttal sem.
Mivel a kis csapatunk összesen négy főt számlált, ezért személykocsival utaztunk, természetesen a kerékpárjaink társaságában. Szob volt a túra középpontja, innen indultunk Esztergom felé és ide is érkeztünk vissza.
A túra első eseménye közvetlenül az indulás után következett, átkeltünk az utunkat keresztező első folyón, az Ipolyon. Az érdekesség abban áll, hogy kihasználva a határok megszűntét, egyszerűen átkerekeztünk az Ipoly feletti vasúti híd gyalogjáróján. A határok megnyitásáig ez nem volt lehetséges.
Az Ipoly feletti vasúti hídon, Szlovákia felé
Az Ipoly
Néhány kilométer megtétele után megérkeztünk Helembára, az első szlovákiai településre. Érdekesség a faluban lévő, löszfalba vágott pincék sora. Ez arra utal, hogy régóta létezik a vidéken a szőlőtermesztés kultúrája.
Előtérben Helemba, mögötte a Kovácspataki-hegyek
Az Ipolyt elhagyva már messziről látszanak a Kovácspataki-hegyek. Nevét a Garamkövesd és Helemba közötti Kovácspatak üdülőtelepről kapta.
„A Kovácspataki-hegyek (más néven Helembai-hegység, szlovákul Burda, korábban Kováčovské kopce) a Börzsöny egy kis darabkája az Ipolyon túl, Szlovákia legdélibb fekvésű és legalacsonyabb hegysége, ami sajátos mikroklímával rendelkezik. Szlovákia legszárazabb és legmelegebb vidéke. Természetvédelmi terület.” (Wikipédia)
A Kovácspataki-hegyek látványos sziklái
Az említett Kovácspatak szép fekvésű üdülő település, remek panorámával a Dunára. A szép táj, a kellemes idő és a kerékpározásra kiválóan alkalmas útviszonyok, igazán jó hangulatba hoztak bennünket. Következő rövid megállónk Garamkövesden volt. Megálltunk az utazásunkat segítő második hídon, hogy tisztelegjünk a Garam folyó előtt, mely az Alacsony-Tátrában ered és 289 km-t tesz meg a Dunáig.
A Garam felett
A rövid bámészkodás után felpattantunk a kerékpárokra és meg sem álltunk Párkányig, a többségében magyarok lakta, 12000 lakosú kisvárosig. A Duna partján találtuk meg azt a kellemes kávézót, ahol pontosan úgy ücsörögtünk, mint aki nem siet sehová sem. Ami igaz is, hiszen a tervezett 35 km-es távolság igazán kényelmes tempót tett lehetővé. Ezt főleg azoknak írom, akik eddig kételkedtek a saját teljesítő képességükben és ezért nem mertek felkerekedni. Tapasztalatból tudom, hogy elindulni a legnehezebb, a többi már csak úgy megtörténik.
A pihenő és frissítő után nekivágtunk, hogy átkeljünk az aznap érintett harmadik folyón, a Dunán.
Az értelem győzelme. Számomra ezt jelenti az Esztergomot Párkánnyal összekötő híd újjászületése. A két város szinte eggyé vált az átkelő felújítása és a határok megnyitása után. Élmény volt látni a sok helybélit és turistát, akik a remek kiránduló időben a legtermészetesebb módon használták a hidat, így igazolva az újjáépítés szükségességét. „Tégy úgy, mint a helybéliek!”, szól a mondás. Követve a tanácsot, átkeltünk a folyón és felkerestük aznapi legfontosabb úti célunkat, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumot.
A múzeum épülete is maga a történelem…
Lévén műszaki végzettségű, – ebből fakadóan műszaki érdeklődésű (is), – ódákat tudnék zengeni a látottakról. Első sorban az elmúlt évszázadok vízzel kapcsolatos létesítményei tervezőinek és építőinek munkássága tanulmányozható, de helyet kaptak a tablókon más, magyar találmányok felfedezői és megalkotói is. Mindenki számára tanulságos lehet a kiállítás, sok minden megtudható arról, hogy mire volt képes a magyar műszaki értelmiség az elmúlt évszázadokban. Már a bejáratnál egy működő modellel fogadnak, amely megmutatja, hogy milyen módon lehet a vizet munkára fogni. Tanulmányozhatók egy speciális, interaktív terepasztalon a hidrodinamika alapjai. Láthatjuk az ember hősies küzdelmét az árvízi védekezés kapcsán. Megleshetjük egy csatornatisztító munkás munkahelyét, a városok csatornázásának hőskorában. Látható, hogy hogyan valósították meg az első időkben a lakások víz és csatorna ellátását. Tudják, hogy a vízórát egy Aszódon élt órásmester találta fel, és a mai mérők is ugyan ezen elv alapján működnek?
Vízgép a múzeumban
Ezen kívül még számos érdekesség található ebben a remek múzeumban, amelyet a Wikipédia szerint: „2009-ben 22000 látogató keresett fel, és amely 2001. május 18-án a Múzeumi világnapon elnyerte az év múzeuma díjat, 2003-ban pedig az év európai múzeuma díjat.” Amennyiben Esztergomban járnak és a szokásos látnivalókon kívül valami érdekességre vágynak, semmiképpen ne hagyják ki a Vízügyi Múzeumot.
A magunkkal hozott szendvicseket a múzeum kellemes udvarán fogyasztottuk el. Ez után rövid kerekezés következett a városban, felkerestük
Melocco Miklós Szent István megkoronázása című szobrát, a bazilika melletti rondellán. A hatásos műalkotás és a panoráma látványa mindenkiben nyomot hagyott.
Szent István megkoronázása
Búcsút vettünk a gyönyörű várostól és visszakerekeztünk Szobra. Az út másik, visszafelé vezető részét jó hangulatban, könnyedén kerekezve tettük meg. Szobon nem is volt más tennivalónk, mint a frissítés után a kerékpárok felszerelése az autónkra és a hazaindulás.
A Bazilika és a vár a Mária Valéria hídról
A Sződligeti Túrázók Köre továbbra is vár minden olyan érdeklődőt, aki nem riad vissza a testmozgástól (néhány kilométer
kerékpározás vagy gyaloglás), egy kis szellemi táplálkozástól és egy kis társasági élettől.
Ne feledjék a mondást: Mens sana in corpore sano – Ép testben ép lélek!
dp
