Örökségeink Útján
(Aki többet szeretne megtudni a zöldutakról, figyelmébe ajánlom a honlapon található túrakiírást.)
Nagy öröm számomra, és remélhetően a résztvevők számára is, hogy a Sződligeti Túrázók Körének létszáma minden túrán gyarapodik.
A legutóbbi túránk alkalmával egy csodálatos napot töltöttünk el Nógrádban. A Sugárkankalin Turisztikai Egyesület által szervezett kerékpártúrán jártuk végig az örökségeink útját, hogy ismerkedjünk a nógrádi tájjal és vendégszeretettel.
A szombat reggeli indulás időpontjában nyolcan találkoztunk Sződliget főterén, hogy a kerékpárjainkat gépkocsira rakjuk. Nagyoroszi – a túra kiinduló pontja – megközelítésére az autós közlekedés bizonyult a legjobb megoldásnak. Költséghatékony volt, gyors és kényelmes.
A Nagyorosziba történt megérkezés után lerakodás, majd a regisztráció következett. A nagyon kedvező regisztrációs díj ellenében átvehettük a zöld „útlevelünket”, jogosulttá váltunk az ebéd elfogyasztására és még egy kis ajándékot is kaptunk.
Az elhangzott rövid polgármesteri köszöntők után azonnal nyeregbe pattant a kétszázhúsz (!) kerékpáros, hogy megtegye az első szakaszt, ami Horpácsig tartott. Nagyon impozáns látványt jelentett a kerékpárosok tömegének felvonulása, amit egyébként a rendőrség biztosított.
Ide kell még írnom, hogy azért köszöntött bennünket több polgármester is, mert a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületet a környező települések önkormányzatai hozták létre, a kistérség turizmusának fejlesztésére.
Horpács legfontosabb látnivalója a Mikszáth kúria és az abban elhelyezett kiállítás. Itt kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a szervező települések milyen komolyan veszik ezt a rendezvény. A megérkezésünk után a polgármester köszöntött bennünket, a kúria hangulatos, ősfákkal teli kertjében frissítő italt és pogácsát kaptunk. A vendéglátásnak ez a kedves módja egész utunkon elkísért bennünket.
A rövid pihenő és a múzeum megtekintése után újabb kilométerek vártak ránk.
Aki csak teheti, tekintse meg a Mikszáth múzeumot Horpácson!
Patak kedves kis település a nógrádi dombok között. A helyiek itt is süteménnyel és frissítővel vártak minket.
A következő megálló Dejtár, ahol népviseletbe öltözött gyerekek fogadták a megfáradt vándorokat. Itt megtekintettünk egy helyi régiséggyűjteményt, majd segítettünk feldíszíteni és felállítani egy igazi májusfát.
Az Ipolyvecén elköltött ebéd volt a nap csúcspontja. Amíg a finom gulyáslevest kanalaztuk és a lángost meg a desszertet ettük, a helyi férfi dalárda kedves műsorát hallgattuk. Érdekesség, hogy a kis kórusban együtt tud énekelni a jelenlegi és a volt polgármester is. Ezt követően pedig a szintén helyben működő, amatőr néptánccsoport színvonalas táncműsorát láthattuk. Akinek kedve és ereje volt, a rögtönzött táncházban ki is próbálhatta magát.
Ipolyvece fontos látnivalója a Vecei rét, ami a Duna Ipoly Nemzeti Park szigorúan védett területe. A vizes élőhely veszélyeztetett állat és növényfajok élőhelye, igazán különleges látnivaló.
A kicsit hosszabb pihenő után Drégelypalánk település következett. A „parkoló” a csodálatos, ősfás templomkertben volt kijelölve. Innen rövid sétával értük el a helyi kis múzeumot, ahol a főszerep természetesen a Drégely várával kapcsolatos kiállításé. De van itt még egy szoba és egy szín, amelyben a helyi használati tárgyak és népviselet jellegzetes darabjai kerültek elhelyezésre. Talán mondanom sem kell, hogy a vendéglátás itt sem maradt el, ajándék mézeskalács és rengeteg palacsinta várta a vendégeket. A nap ekkor már kezdett hasonlítani egy „gasztro-túrához”, sokan már nem is tudtak többet enni.
Ezután következett a nap talán legérdekesebb része. Az idén fordult elő először, hogy az Örökségeink Útján kerékpártúra elvezetett a határ túloldalára, Ipolyságra. A szlovák rendőrök biztosítása mellett kerekeztünk be a városba, ahol természetesen a polgármester köszöntötte a túra résztvevőit. A helyiek frissítővel és kis ajándéktárgyakkal, valamint a települést bemutató színes prospektussal kedveskedtek.
A tervek szerint a következő években több határon túli település kíván csatlakozni a zöldút programhoz, színesítve az amúgy sem színtelen programot. Itt kell megjegyezni, hogy már ezen a túrán is népes ipolysági kerékpáros küldöttség vett részt.
A rövid, határon túli látogatás után visszakerekeztünk Hontra, a túra utolsó állomására. A művelődési házban terített asztal várt bennünket, szendvics és üdítő minden mennyiségben. Itt hallgattuk meg a szervezők rövid értékelését a túráról és az egész napról. Nagy örömmel jelentették be, hogy az idén kétszázhúsz (!) résztvevője volt ennek a színes programnak.
Azt gondoltuk, hogy már tovább nem lehet fokozni a program-kavalkádot. Tévedtünk. A honti amatőr színjátszók igazi színházzal leptek meg bennünket és két tréfás jelenetet adtak elő, ízelítőt adva a népi humorból.
Így zárult ez az érdekes, színes és ne tagadjuk, fárasztó nap. Nagyon élveztük a szíves vendéglátást. A túra során mindenhol vendégként tekintettek ránk, a vendéglátó település képviselőinek nagyon fontos volt – ennek érdekében mindent meg is tettek -, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat és jó hírüket vigyük a világba. Mi ezt természetesen jó szívvel meg is tesszük.
A Zöldút programot éppen azért hozták létre, hogy a résztvevő települések szélesre nyithassák a kapuikat és megmutathassák a történelmüket, a kultúrájukat a világnak. Odacsábíthassák a turistákat, akiknek a megjelenése már bizony anyagi előnyökkel is jár.
Csendben jegyzem meg, hogy Sződliget is egy ilyen zöldúton fekszik, a Duna –Ipoly kerékpáros útvonalon. Talán érdemes volna dolgozni azon, hogy mi is mutathassunk magunkból valamit, még az sem baj, ha profitálunk belőle. Tenni és tanulni valónk lenne bőven.
Mindenkit szeretettel várunk a következő túránkon! A túrakiírás hamarosan olvasható lesz a honlapon.
Szöveg: Dinka Péter
Fotó: Szilvási Katalin, Papp István