Vannak közismert, kedvelt madaraink, mint a gólya, a kakukk, de egyik sem tudott oly közel férkőzni az emberek gondolatvilágához mint a fecske. Számtalan dalban, versben, mondókában megénekelték már. A népi hiedelmek hosszú időn keresztül isten madarának tekinteték és nagy tiszteletben részesítették. Mindenhol örömmel nézték ha fészket rakott az eresz alá. Úgy tartották, hogy szerencsét hoz a házra és népére. Nem is csoda, hogy a fecske az ember egyik legkedvesebb madara lett, hiszen oly közelségben éli életét, neveli fiókáit, hogy már szinte ” házi madárnak ” tekinthetnénk, és kedvessége, bájossága semmihez nem hasonlítható.
Tavasszal, amikor a villás farkú füsti fecskék megérkeznek Dél-Afrikai téli szállásukról, gyakran ugyanazt az ereszaljat, istállót keresik meg, ahol tavaly fészkeltek. Megérkezésük után körbeszállnak a jól ismert tájon, megnézik mi változott otthonukban, majd megpihennek a villanyvezetéken. Kedvesen csicseregnek,tollászkodnak egy kicsit a napfényben, s minden félelem nélkül, bizalmasan tekintenek le az alattuk siető vagy kíváncsiskodó emberekre.
Ekkor már jócskán benne járunk az áprilisban, a fecskék párban repülnek és az útszéli pocsolyák széléről apró sárgombócokat szedegetnek, amit szorgalmasan hordanak az eresz alá, az istálló gerendájára. Sárfészküket vékony fűszálakkal erősítik meg, mint ahogy régen építették a vályogházakat az emberek. Végül finom tollacskákat, lószőrt gyűjtögetnek, amivel puhán kibélelik a fészek belsejét.
Ide rakja a tojó négy-hat tojását, amit gondosan melenget.A májusban kikelő kis fecskéket a szüleik kártékony rovarokkal etetik, rengeteg legyet, levéltetvet, állatokat kínzó böglyöt hordanak nekik.
A repülő rovarok elfogásához a fecskéknek rendkívül sokat kell repülniük. De hát ki ne gyönyörködött volna még a füsti fecskék ügyes, fordulékony röptében, amint nyíl sebesen suhannak a rétek fölött, cikáznak az házak között, sokszor úgy látszik, nekiütköznek a falnak, oszlopnak, de szinte az utolsó pillanatban éles fordulatot véve könnyedén kikerülik az akadályt.
A füsti fecskén kívül él még hazánkban a molnár fecske és a partifecske.
.A molnár fecske szintén keresi az ember közelségét, fészkét a házak külső ereszei alá építi, istállóba, pajtába, a házak belső helységeiben nem költ. Viszonylag nagy, gömb alakú sárfészket épít, amelybe egy szűk bejárónyílás vezet. Ebbe rakja tojásait és neveli fiókáit.Sokszor látni augusztus vége felé második költéssel megkésett molnár fecskéket, melyek még akkor is az eleséget hordanak a fészek bejáratánál leskelődő fiókáiknak, amikor az első fecske csapatok már elindultak téli szállásuk felé. Ezeknek a kései fiókáknak sorsa teljes mértékben az időjárástól függ! Ha kedvező meleg, napsütéses ősz ragyog rájuk, szerencsésen kirepülnek és elszállnak a többiek után, de ha hűvös, esős idő következik, akkor sorsuk megpecsételődött.
A partifecske a legkisebb hazai fecskénk. Fészkelése merőben eltér az előbbi két fajtól. Nem keresi annyira az ember közelségét, de nem is idegenkedik az emberi településektől. Legtöbbször a folyók közelében, a homok- és sóderbányákban találkozhatunk vele, ahol a meredek partfalakban csapatosan költenek. Gyakran előfordul, hogy az épülő házak kiásott alapját foglalják el, mert kedvelik a “frissen” ásott homokfalakat.
Április végén 60-80 cm. hosszú, vízszintes járatot ás, és annak végébe rakja fészkét. A tojó májusban 4-6 fehér tojást rak. A fiókák két hét alatt kelnek ki és közel három hétig maradnak a fészekben.Szüleik rengeteg szúnyogot, levéltetvet hordanak kicsinyeiknek, amit a vizek, nádasok fölött szedegetnek össze.Korán, már augusztus végén felkerekednek és Afrika felé vonulnak.
A fecskék falun és városon egyaránt annyira kedves madarai a magyar embernek, hogy nem is mernénk gondolni rá, hogy bármi veszély fenyegetné őket. Némelyik embertársunk szíve ” kővé ” változott! Ők azok akik veszik a fáradtságot, hogy létrát hozzanak és leverik a fecskefészkeket. Nem törődnek sem a törvénnyel, sem a védtelen, gyámoltalan fiókák pusztulásával. Sajnos tudunk olyan esetről, amikor tömegesen leverték a molnárfecske fészkeket, mert a madarak piszkították a járdát.Tették ezt ahelyett, hogy egy darabka deszkát szereltek volna a fészkek alá, amivel meg lehet akadályozni a madarak piszkítását!
Az ember mellett más veszély is fenyegeti a fecskéket. Hosszú vándorlásuk során egy hirtelen jött nagyobb vihar, jégeső, tömeges pusztulásukat okozhatja.Amikor nálunk aszályos, eső nélküli tavasz van,a fecskék nem találnak víztócsákat, ahonnét a sárgombócokat össze szedegethetnék, ezért nem tudják időben megépíteni fészküket és költésük nagyon elhúzódhat. Nyáron előfordul, hogy a napokig tartó szeles, esős, hűvös idő a talajra nyomja a repülő rovarokat, a fecskék nem találnak elegendő táplálékot, ezért nagyon legyengülhetnek, akár el is pusztulhatnak.
Arra nem is mernénk gondolni, hogy ezek a kis madarak lassan fészkelőhely hiánnyal küszködnek. A fejlődő városokban egyre inkább megszűnik a háztáji állattartás, eltűnnek az istállók, tért hódít a beton és aszfalt, az öreg házak helyére emeletes házak kerülnek, ahol viszont a villás farkú füstifecske nem szívesen költ. Így nem csoda, hogy számuk egyre fogy!
Ezek a problémák ráirányították a figyelmet a fecskékre, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az 2010 évet a ” Fecskevédelem évének ” nyilvánította.
Ebben az évben a madárbarátok fokozott figyelemmel kísérték a fecskék életét, adatokat gyűjtöttek fészkelési szokásaikról, környezeti igényeikről. Hatásos védelmet csak azután lehet kidolgozni, amikor már ismerjük a fecskéket érintő gondokat, a megfogyatkozás okait. Reméljük, hogy a szakemberek, madárbarátok és a jólelkű emberek összefogásával sikerül megállítani a madarak fogyását, és sokáig hirdeti még a tavasz érkezését, a fecskemadár!
Dénes János
