Avagy : Első lépések a Pest megyei turisták 300 kilométer hosszú sztrádáján.
Tudják, hogy milyen összefüggés van a Vasorrú Bába és a Sződligeti Túrázók Köre között? Persze, hogy nem! Éppen ezért írom ezeket a sorokat.
Nagy örömmel jelentem, hogy végrehajtottuk egyes számú túránkat. A 2011. évi tervezetnek megfelelően, teljesítettük a Pest Megye Turistája, Pest Megyei Piros jelvényszerző túramozgalom első szakaszát.
A történet a verőcei vasútállomáson kezdődik, ahová a reggeli vonattal érkeztünk.
Gyors MÁV pecsét a túrafüzetbe és már mentünk is tovább. Szerettük volna megnézni a település egyik fontos nevezetességét, a Gorka Múzeumot, de sajnos a gyűjtemény télen nem látogatható, így tovább indultunk a piros jelzésen. Hamarosan elhagytuk a falut, innen már nyaraló épületek között vezetett az utunk, egyre feljebb. Jó három kilométeres gyaloglás után értünk fel a Verőce feletti kilátópontra. Az erősen párás idő ellenére remek panorámában gyönyörködhettünk. Persze azért a tiszta idő jobb lett volna…
Pihenő és kilátóhely Verőce felett
Rövid szusszanás után vágtunk neki a következő szakasznak, ami Vác Nyulas területét érintve egészen Katalinpusztáig vezetett. Az erdei szakaszon egy erősen feltúrt felületű úton kellett haladnunk. A szerencsénk abban állt, hogy a föld fagyott volt, ezért nem süllyedtünk el a sárban. Egy kicsit megtréfált bennünket a jelzés is, illetve annak hiánya, de mivel a szakasz végpontjának egy kocsmát jelöltünk meg, egyszerűen nem tudtunk eltévedni… Pedig fenyegettek bennünket még életveszéllyel is, ha a jelzett magánterületre belépünk. Egyébként elég sokszor érkezik panasz a túrázóktól arról, hogy a térképen jelzett turistautat lezárták, mert a terület idő közben magánkézbe került.
(nehéz) Úton Nyulas felé
Katalinpusztára érve két fontos dolgot kellett elintéznünk. Pecsételtünk a túrafüzetbe, valamint felkerestük a Rockenbauer Pál halálának emlékére felállított kopjafát. Az első feladatot a motivációs tényezőként említett műintézményben megoldottuk. Rövid pihenés és frissülés után folytattuk az utat a következő megálló felé. A térkép szerint ehhez le kell térnünk a piros jelzésről. Az útvonalat azonban – egyébként nagyon helyesen – megváltoztatták, így az a kopjafát már érinti. Az úton haladva még egy igazi gleccsert is láthattunk.
A katalinpusztai „gleccseren” állva, úton a kopjafa felé.
Bizonyára az erre túrázók közül nagyon sokan keresték fel az emlékhelyet, ezért indokolt volt a vonalvezetés megváltoztatása. De ha valakinek nem is állt szándékában erre jönni, most legalább álljon meg egy percre, mert igazi zarándokhely ez már. Olvassa el az ott leírtakat és emlékezzen arra az emberre, aki oly sokat tett a világ és szűkebb környezetünk, Magyarország természeti értékeinek megóvásáért, bemutatásáért. Ki ne emlékezne – többek között – a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című filmre?
Egy picit meghatódva álltunk mi is a kopjafa előtt.
A kopjafa. Mindig van rajta valamilyen emléktárgy vagy virág.
A Rockenbauer Pál életét bemutató tabló
A következő megálló nagyon közel volt, hiszen a gyadai-réti tanösvény indulási pontján terveztük elkölteni az ebédünket. Sokáig nem tudtunk időzni, mert ekkor még csak túránk felénél (8,8 Km) tartottunk, meg azért sem, mert az – egyébként kellemes, napos – időjárás azért még hosszas ücsörgésre nem volt alkalmas.
A Tanösvény bejárata.
Folytassuk hát a történetet!
Az étel és ital elfogyasztása után következett a gyaloglás. A piros jelzés egy jó darabon a tanösvény útvonalán haladt, ezért aztán sokkal okosabbak lettünk, mire kiértünk a rétre.
A Gyadai-réten. Szerencsére a talaj még fagyott, ezért nem járunk térdig a sárban. De ami késik, nem múlik…
Ezen a környéken jöttünk rá, hogy ha Kosdon el szeretnénk érni a korábbi buszt, akkor bele kell húznunk. Néhányan egy kicsit gyorsabb tempóra váltottunk, ami nem aratott osztatlan sikert a hölgyek körében, ezért lassítottunk a tempón. Kellemes napsütésben jártuk végig az utat a Naszály északi oldaláig. Ekkor beértünk az erdőbe, ahol már kissé hűvösebb volt és az út is emelkedni kezdett. Ekkor tartottunk a 16. Kilométernél.
Azért ez még nem olyan komoly emelkedő…
Az enyhe emelkedő végén elértük a Naszály és a Sármányka hegyek közötti nyerget. Ettől kezdve az utunk egy déli lejtőn vezetett tovább. Ez azért fontos, mert a napsütés hatására kiengedett a talaj, elég komoly sárral nehezítve az életünket. De, hogy fokozzuk az izgalmakat, a piros jelzés is elhagyott bennünket – vagy mi őt? Már valószínűleg sohasem tudjuk meg pontosan. Tény az, hogy egy kissé eltértünk a kijelölt turistaúttól. Ezt szerencsére elég korán észleltük, ezért előkerült a térkép, sőt még a tájoló is. A mérés eredménye azt mutatta, hogy le kell térnünk az egyébként jó minőségű földútról, a falu irányába.
Nosza, az első csapáson be is fordultunk. Erős lejtőn haladva, újabb kereszteződéshez értünk, ahol kissé elbizonytalanodtunk: merre tovább? És láss csodát! A megoldás fentről érkezett. Ha bárki az égiekre gondol, akkor téved, mert, hogy a „fent” jelen esetben egy magaslest jelent. Történt tudniillik, hogy Pista barátunk a címben említett – saját elmondása szerint – vasorrú bába külsejű hölgyet szólította meg, aki éppen azon a bizonyos magaslesen készült valamire. Nagy szolgálatot tett nekünk, megerősített bennünket a hitünkben, hogy jó irányban haladunk. Valóban, néhány száz méter megtétele után – közben visszatérve a piros jelzésre – elértük Kosd határát.
Bizony ez már a 18. kilométerünk volt, ezért a csapaton a fáradság jelei látszottak. De a vendéglátó ipari egység most is komoly motivációt jelentett, mozgósítva a megfáradt vándorok utolsó tartalékait. Természetesen sikerült beérnünk az alábbi képen látható intézménybe, ahol ki-ki a maga módján frissülhetett fel.
Kosd. Az első szakasz végállomása.
Az 1. számú túránk nagyon kellemesre sikeredett – remélem, hogy a túratársak is egyetértenek velem. Jó időjárási körülmények között, kellemes társaságban és vidám hangulatban teljesítettük a majd’ 19 Kilométert. Bizony ez már nem a kirándulás, ha nem a túra kategóriájába tartozó teljesítmény, ezért mindenkit megillet a gratuláció.
Aki szeretne találkozni Jancsival és Juliskával, vagy bármi más okból indíttatást érez a túrákon való részvétel iránt, az ne fogja vissza magát. Mindenkit szívesen látunk a következő alkalommal is. A túrakiírás megtalálható lesz itt, a CISZE honlapján.
Találkozzunk a legközelebbi túrán!
Dinka Péter
