Közeledõ esemény

  • Nincs esemény.

“Miénk itt a tér!”

Nagy örömmel olvastam a Civilek Sződligetért Egyesület remek honlapjának fórumán Papp István barátom írását a sződligeti főtér átalakítására készült tervek történetéről. Csak azt sajnálom, hogy ez említett terveknek csupán történelmük van, jelenük meg nincs. Azt szokás mondani, a tervek azért vannak, hogy legyen mit megváltoztatni. Na de ennyiszer!?

Azért ragadtam tollat (billentyűzetet), mert Pista az írásában említi a 2005. esztendőt, amikor is képviselőként jómagam vezettem azt a fejlesztési bizottságot, amelyik szintén sokat foglalkozott fatornyos kis falunk központi terének – a kor igényeinek megfelelő módon történő – átalakításával. Így egy kicsit megszólítva érzem magam. Meg azért is, mert annak előtte – és az óta is – nagyon fontosnak tartom a település e részét.

Mivel éppen ráértem, elhatároztam, hogy készítek egy vitára késztető és gondolkodás-beindító – talán nevezzük így – dolgozatot. Az a reményem, hogy mások is elmondják ötleteiket a témával kapcsolatban. A reménybeli polémiában elhangzó vélemények megismerésével, a beérkező hozzászólások kiértékelésével bizonyára közelebb kerülnénk a nagy terv megvalósításához, legalább a tervek szintjén.

Ahhoz, hogy megértsük egy főtér jelentőségét, elfogadjuk a település építészeti szerkezetén belüli elsődlegességét, részt kell vennünk egy kis időutazáson.

Ha van kedvük, akkor jöjjenek velem! Üljünk be az időgépbe és nézzünk körül egy kicsit a múltban.

Képzeljék magukat, mondjuk, a Peloponnészoszi félsziget (akkor még nem volt meg a Khorintoszi csatorna) valamelyik városállamának közepére – a főtérre. Akkoriban ezt agora-nak nevezték. Lássuk, mit is ír erről a lexikon! (Forrás: Wikipédia; megjegyzés: tőlem)

„Az agora az ókori Görögországban piactér és szentélykörzet volt, a görög városok központi tere. Megszentelt terület, így a bűnösök nem léphettek be oda. (Megjegyzés: Képzeljék el, ha ez ma is így volna! Most nem is kellene miről beszélni.) A legkorábbi kiépített agorát Kréta szigetén, Dréroszban találták. Az agora egy elkerített részére kihelyezett urnákba tették a cserépdarabokat a cserépszavazáskor is. Athénban az agora i. e. 600-tól a város politikai életének központja. Itt ítélték el és az itteni börtönben végezték ki Szókratészt. A színházaknak, iskoláknak és az oszlopcsarnokok üzleteinek köszönhetően az Agora volt a város társadalmi és kereskedelmi központja is, s az Athénban használatos ezüst érméket az itt lévő pénzverdében verték.”

Talán nem kell túl nagy képzelőerő, hogy magunk előtt lássuk a forgalmas ókori főteret. A már ismert szépségű épületekkel övezett területen kereskedők kínálják portékájukat, hivatalnokok, hónuk alatt iratokkal sietnek egyik épületből a másikba. Közben kisebb gyűlés szerveződik a tér egyik sarkában, a város politikai életének egy fontos eseményét vitatják meg éppen a polgárok. A tér végén éppen egy szobrot állítanak fel valamelyik isten tiszteletére.

De utazzunk tovább térben és időben, vizsgáljuk meg, hogy miként működött az ókori Róma központi területe, amit fórumnak neveztek. A lexikon szerint:

„A fórum a rómaiaknál köztér, piac, nyilvános hely. A városokban vásár, gyülekezés, törvénykezés céljára építették. A Forum Romanum vagy, ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum (a mai Campo di Vaccino) az ókori Róma fő köztere, a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos hely volt, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott ki és vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek üdülésre és sétahelyül is szolgáltak.”

Óriási a sürgés-forgás, mert zajlik a győztes hadjáratból visszatérő hadvezérnek kijáró diadalmenet előkészítése. Új rabszolgák is érkeztek, mindenki elsőként szeretne válogatni az „áruból”. De itt is láthatunk ügyeiket intéző hivatalnokokat, ismerősöket, akik önfeledt beszélgetésbe merülve ülnek egy padon, vagy éppen szerelmes fiatalokat, akik a tér egy rejtett szegletében igyekeznek elbújni a kíváncsi tekintetek elől.

Ha már utazás, akkor teljes sebesség! Ne felejtsék el bekapcsolni a biztonsági öveket!

Következő állomásunk legyen, mondjuk Anglia, valamelyik kisváros főtere. A környékbeli termelők még ki sem pakolták portékáikat, máris nagy a tömeg. Katonák érkeznek fényes páncélzatban, a hölgyek csillogó szemekkel szemlélik a felvonulást. De vajon mi a nagy tülekedés oka? Hát persze, az istenadta nép különös látványosságra gyülekezik: kivégzés lesz. A tér sarkában az ácsok éppen az utolsó szögeket ütik be a fa építménybe. De tudják mit, ezt a látványosságot hagyjuk meg a „sötét középkor” polgárainak.

Ahogy mondani szokás: evezzünk békésebb vizekre.

Nini, csak nem Velence főterét látjuk! De igen! Csodálatos paloták, fények, színes forgatag, jelmezek, maszkok, vidámság. Buli van, sőt, karnevál. Carpe diem, vagyis használd ki az időt – élj a mának – mondják erre felé, mostanában. A főtér befogadja a reneszánsz életigenlését, ami viszonzásképpen élettel, pezsgéssel tölti meg a teret. Eszmei tartalommal, csodálatos műalkotásokkal, lehetőséget és teret adva a művészeteknek arra, hogy az emberek közelébe kerülhessenek, hiszen a kultúra mindenkié.

Ha még nem szédültek bele teljesen az utazás során látottakba, ugorjunk még egyet! Legyen, mondjuk a korabeli Németalföld egy kisvárosának főtere.

A tér teljesen kihalt. Hideg téli este van, minden fehér, sűrűn hull a hó, egy kedves harangjáték jelzi az idő múlását. Egyszer csak megnyílik a téren álló csodálatos, kőcsipkékkel díszítet templom ajtaja. A kiáradó fény tükröződik a havon, szétárad és melegséggel árasztja el a kis teret. Megszólalnak a harangok és az emberek kiözönlenek a térre, ami egy szempillantás alatt hangossá és élővé válik. A sarkon álló vendéglő világító ablakai melegségükkel csábítják az embereket egy forralt borra. A gyerekek hógolyóznak és csúszkálnak, a felnőttek még beszélgetnek egy kicsit, némelyek „elcsábulnak” arra a pohár itókára.

Szinte érezzük a bor melegét és a fahéj illatát. Hmmm! De még mielőtt a pohár után nyúlnának, fejezzük be az utazást, mert hazaértünk. Remélem, élvezték!

Mindenütt jó, de legjobb itthon! – szoktuk mondani, ha hosszabb útról megérkezünk. Tényleg a legjobb? Itt vagyunk a sződligeti Szabadság téren. Jöjjenek, üljenek ide mellém, erre a padra. Szeretnék mondani még valamit.

Aki arra gondol, hogy össze akarom hasonlítani a mai valóságot a fent leírtakkal, téved. Ennek nem látom értelmét. Más kultúrákat, más hagyományokat, más anyagi lehetőségeket láttunk.

Most nem a külcsínről szeretnék írni, ha nem inkább a belbecsről. A felvillantott képekkel azt szerettem volna érzékeltetni, – reményeim szerint a történelem engem igazol – hogy milyen fontos egy település életében a központi tér, a főtér. Tapasztalhattuk, hogy a történelem bármely pillanatában szemlélődünk is, a település központja mindig élettel teli, mozgalmas terület. Nincs ez másképpen a jelenben, Sződliget esetében sem. Azonban ha a mindennapjainkat kényelmesen akarjuk élni és a főteret szeretnénk megtölteni sok régi és új funkcióval, akkor ehhez a környezetet némileg át kell alakítanunk.

Az átépített főtérnek be kell tudnia fogadni a legkülönbözőbb társadalmi, politikai, kulturális, egyházi rendezvényeket, ugyanakkor hétköznapi emberek hétköznapi igényeit is ki kell szolgálnia: vásárlás, találkozás, szórakozás, ismerkedés, pihenés. Sorolhatnám tovább, de szerintem mindenki érti. Ezek persze a jelenlegi téren is megvalósíthatóak, de a ma emberének igényei egy szebb, kényelmesebb, használhatóbb, kulturáltabb kialakítás irányába mutatnak. Kell a településen egy olyan hely, ami szép, rendezett, ami képes a szépségét, a kulturáltságát sugározni és átadni a környezetének. Így működhetne a mi Szabadság terünk is. Az első ütemben – akár részletekben is – kialakított főtér a négy égtáj felé induló utcákra sugározná az említett kultúrát és szépséget. A következő lépésben talán fák és padok is kerülnének az utcákra, ahol beszélgetni, találkozni lehet. Talán parkolóhelyek is épülnének, ezáltal csökkenhetne a gépjármű forgalom.

Apropó, gépjármű forgalom. A főtér átépítése körüli viták egyik legfontosabb kérdése: a forgalom kezelése. A véleményem szándékosan nem írom le, szeretném, ha Önök is elmondanák a magukét, szabad-e engedélyezni, milyen módon és mértékben, a gépjárművek közlekedését?

Láthattuk, a főtér milyen fontos hely a közösség szerveződése, a közösségi tevékenység végzése, a közösségi élmény megélése szempontjából. Szükségszerűen közelebb hozza egymáshoz az itt lakót az idegenhez, az eladót a vevőhöz, szeretőt a párjához, a kultúrát meg talán mindenkihez.

Kérem, gondolják végig az olvasottakat és mondják el a véleményüket. Remélem, hogy egyetértenek az általam leírtakkal. Az sem baj, ha nem. Jó lenne, ha elmondanák az érveiket.

Vallom, hogy a legjobb döntések csak komoly emberek, komoly vitái során születhetnek. Tessék, csak tessék, a vélemény – egyelőre még – szabad! Töltsük meg tartalommal – most még „csak”a CISZE fórumát – főterét! Ezzel a szellemi segítséggel később talán az igazi főteret is berendezhetjük.

Dinka Péter

egy főtér-barát polgár

Egyetért? Vitatkozna? Véleménye van ? Kommentálja itt, vagy vitatkozzon a fórumban ! KLIKK IDE !

Share Button